Picasso után Modigliani

344

Picasso után máris betervezhetsz magadnak egy másik izgalmas  kiállítást.
A Magyar Nemzeti Galériában október elejéig látható a Modigliani-kiállítás. Ez az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon.

Picasso után Modigliani
Picasso után Modigliani

A több mint nyolcvan alkotást (köztük 61 Modigliani-művet) – aktokat, portrékat és szobrokat – felvonultató tárlatra a világ több nagy köz- és magángyűjteménye kölcsönzött műveket.

A nagyszabású kiállítás szobrokon, festményeken és rajzokon mutatja be Amedeo Modigliani (1884–1920) életművének főbb korszakait és stílusfordulatait. A kortársakhoz fűződő kapcsolatát. A Modigliani életét övező mítoszok, az árveréseken elért rekordárak gyakran elterelik a figyelmet az alkotó valódi művészi teljesítményéről.

Modigliani ugyanis úgy vált az európai modernizmus egyik legfontosabb mesterévé,hogy valójában soha nem tért el a klasszikus műfajoktól és a klasszikus formálástól.

A kiállítás célja, hogy bemutassa az egyéni utat járó művész munkásságának sokrétűségét, egyedi modern ízét. A fiatal Modigliani 1906-ban érkezett Olaszországból Párizsba, ahol hamar beilleszkedett a montmartre-i, majd a montparnasse-i művészi körökbe. A kiállítás különös hangsúlyt fektet e két meghatározó helyszín szellemi, művészi közegének és főbb szereplőinek ismertetésére.

A tárlat öt szekcióra tagolódik. Modigliani ma elsősorban jellegzetes, finoman stilizált arcképeiről, érzéki aktjairól ismert. Kevesen tudják azonban, hogy kezdetben leginkább szobrászként szeretett volna érvényesülni. Ezért ez a kiállítás nyitó szekciója. Az emberiség temploma, a művész 1909–1914 között kibontakozó szobrászati tevékenységét helyezi előtérbe. Az emberi arc vonásaira összpontosító plasztikáit az őket ihlető egzotikus művészeti tárgyak – afrikai maszkok, ókori egyiptomi és kükladikus szobrok – kíséretében mutatjuk be.

Emellett a kortárs alkotók (Constantin Brâncuși, Pablo Picasso, Jacques Lipchitz, Henri Laurens) műveivel kiemelt párhuzamok mutatják, hogy Modigliani jól ismerte a korabeli szobrászat legfrissebb vívmányait és tisztában volt a párizsi avantgárdot foglalkoztató esztétikai, formai kérdésekkel is.

Mindezek ellenére rossz fizikai állóképessége és pénzhiánya miatt kénytelen volt abbahagyni a kő megmunkálását. 1914-től Modigliani ismét kizárólag a festészetnek szentelte magát, és stílusa alapjaiban változott meg. Korábban a fauvizmus és a posztimpresszionizmus hatására hangsúlyos sötét kontúrokkal társította az intenzív színeket. A háború kezdetén, majd 1915-ben készült korai, a Vissza a festészethez című kiállítási szekcióban összegyűjtött portréi arról az állhatatos útkeresésről tanúskodnak, amelynek során rátalált saját stílusára.

A kiállítás harmadik egysége (Az avantgárd arcképfestője) a festő munkásságának meghatározó hányadát kitevő arcképeken mutatja be Modigliani visszatérését a festészethez. Kiemelt hangsúly kerül a művésztársairól készített portrékra, amelyek izgalmas körképet mutatnak a festő baráti közegéről és az 1914–1918 közötti párizsi művészeti élet szereplőiről.

A különös arcképcsarnokban feltűnnek a Montparnasse olyan egyéniségei, mint a kor kiemelkedő költői, Max Jacob és Jean Cocteau, vagy a háború évei alatt Párizsban elő – ismert és kevésbé ismert – külföldi alkotók (Diego Rivera, Ossip Zadkine, Viking Eggeling). A tárlat egyik különlegessége, hogy a portrék több esetben a Modiglianihoz közel álló festők – Moïse Kisling, Celso Lagar vagy Chaïm Soutine – alkotásaival kerülnek párhuzamba, kiemelve a művésztársak közötti kapcsolódási pontokat és különbségeket.

1917-ben különleges lehetőség nyílik Modigliani számára: akkori támogatója, a lengyel származású műkereskedő és költő Léopold Zborowski modelleket, műtermet és pénzt biztosított neki egy aktsorozat elkészítésére. A negyedik egységben látható aktok kiválóan szemléltetik, hogy a régi mestereket is jól ismerő olasz művész miként értelmezte újra a hagyományos műfajt.

A kiállítás utolsó szekciója, A dél vonzásában, a harmincöt éves korában elhunyt alkotó életének utolsó két évében készült műveire összpontosít. Modigliani, azt remélve, hogy egészségi állapota jobbra fordul, 1918–1919-ben több hónapot töltött Nizzában és környékén, ahol szoros barátságot kötött az ott élő művészekkel, többek közt a japán Fudzsita Cuguharuval és az orosz származású Léopold Survage-al. Dél-Franciaországban ismét előtérbe került az olasz festő Paul Cézanne iránti rajongása: a szekciót záró, ismeretlenekről készült utolsó arcképek a nagy provence-i mester hatását tanúsítják.

Ha még nem csatlakoztál Közösségi oldalunkhoz, akkor itt teheted meg!