Picasso kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

965

A 20. század egyik legnagyobb hatású művészének szentelt Picasso – Alakváltozások, 1895-1972 című tárlat, amelyet a párizsi Musée national Picasso-Paris-val együttműködésben szervez a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, 2016. április 22-én nyílt meg Budapesten. A július 31-ig látható kiállításon a művész száz műve tekinthető meg, ez Pablo Picasso festészetének eddigi legnagyobb kiállítása Magyarországon.

Picasso kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
Picasso kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

A száz műalkotást, festményeket, valamint szobrokat és grafikákat bemutató kiállítás Picasso életművének valamennyi periódusát felöleli, ugyanakkor egy kiemelt téma – az emberi alak megformálásának folyamatos változása – köré szerveződik.
A kiállított művek többsége a világlegjelentősebb, a művész ötezer alkotását őrző párizsi Musée national Picasso-Paris gyűjteményéből érkezett. A gyűjteményben, amelyet a művész örökösei adományoztak a francia államnak, Picasso minden alkotói korszakából találhatók művek, valamint 200 000 dokumentum – levelek, folyóiratok, fényképek – Picasso magánarchívumából.

A tárlat Picasso jellegzetes alkotómódszerét végigkísérő kötetlen utazásra hív, hangsúlyozva a sorozatok, az ismétlődő motívumok és az áttörés különleges pillanatait. A központi téma a figurális ábrázolásfestői megközelítésének változása a több mint hét évtizedet átölelő életműben, amelynek minden korszakában központi szerepet játszott az ember, legyen szó a nőről,az érző és szenvedélyes emberről, a gondolkodóról, a művészről, a társadalmi-politikai szereplőről vagy a sztárok világának tagjáról. Az emberi alak megformálásának változásaiban Picasso művészetének lényege tárul fel: a folyamatos formai megújulás a kiállításon bemutatásra kerülő alkotások nagyobb részét kitevő festmények mellett a sokszorosított grafikai és rajztechnikáktól a plasztikai alkotásokon, kerámián keresztül a fotóig és filmig kísérhető végig.

A tárlat hét fontosabb szekcióra tagolódik. Az első egység Picasso korai korszakát, az 1906-ig tartó első tíz év munkásságát mutatja be. A tárlaton elsőként kiállított mű a realisztikus stílusú Mezítlábas lányka (1895), amelyet Picasso tizennégy évesen festett. Poétikus képek, moralizáló jelenetek, a kék korszak melankóliája és költők, művészek portréi jellemzik ezt a periódust. Ezt követik a teljesen új és forradalmi kubista korszak képei.

Az 1907 és 1916 közötti évek munkásságát a Formák lebontása és kubista újraépítése cím alatt mutatjuk be, itt láthatók a művésznek az egyik kiemelkedő művéhez, az Avignoni kisasszonyokhoz festett tanulmányai is, valamint a kiállítás egyik legértékesebb kölcsönzése, a moszkvai Puskin Múzeumból érkezett Ambroise Vollard-portré. 1917 után – ahogy a következő,

A klasszikus vonalvezetés újra feltalálása című szekciónkban látjuk – Picasso festészetében újra megjelenik a klasszikusan egyszerű vonal, a szépen modellált test, a világos rajz és az aktok, táncosok, a balett világa.

Az 1925 és 1936 közötti éveket a Szürrealista átváltozások cím alatt mutatjuk be. Ez a korszak az európai szürrealizmus megszületésének időszaka. Picasso művészetében is új témák, új formák jelennek meg, köztük az egyszerre ember és szörny Minótaurosz.

A Háborús alakok című kiállítási egységben az 1937 és 1945 közötti, elsősorban a háború hatására született alkotások kaptak helyet. A háború utáni években Picasso ismét a primitív művészet táján indul felfedezőutakra. Már régóta keresi az egyszerű, őseredeti formát. Régebben azért érdeklődött a távol-keleti művészetek iránt, mert úgy gondolta, hogy közelebb vannak a művészet ősforrásához. Az ebbe gondolatkörbe illeszkedő munkáit a Vissza a kezdetekhez című szekcióban állítjuk ki.

A kiállítás utolsó egysége Picasso nagy témáját, A művész és modellje témát járja körül. Az 1954-től haláláig készült alkotásokon régi mesterek műveit idézi meg, s természetesen az örök témát, férfi és nő kapcsolatát.